Január 27-e a legnagyobb, második világháborús náci megsemmisítő tábor, az auschwitz–birkenaui koncentrációs tábor felszabadításának évfordulója.
Az emléknap dátuma ahhoz köthető, hogy 1945. január 27-én a szovjet Vörös Hadsereg katonái ezen a napon szabadították fel a koncentrációs táborban fogvatartottakat.
Január 27-ét az ENSZ Közgyűlése 2005. november 1-jén nyilvánította a holokauszt áldozatainak nemzetközi emléknapjává Izrael és további 89 állam javaslatára. Az ENSZ állásfoglalása elutasít mindenféle holokauszt tagadást és arra buzdít mindenkit, hogy adja tovább a következő nemzedéknek is ezt a tudást, hogy soha többé ne ismétlődhessen meg ehhez fogható borzalom.
A hétfői szatmárnémeti megemlékezésen a helyi, maroknyi zsidó közösség tagjai közül sokan jelen voltak, köztük a három, még életben lévő koncentrációstábor túlélők egyike, Arno Blei is, aki könnyek közt emlékezett vissza a Transznisztriai lágerekben, gyermekként eltöltött három évére.
Az emléknapi szertartást Rafael Shaffer, romániai főrabbi vezette, aki előbb az imáról, annak szerepélről és fontosságáról értekezett, majd héber nyelvű szertartással emlékezett meg, a világtörténelem egyik legbrutálisabb és embertelenebb eseményéről, a zsidó elhurcoltatásról, a második világháborús holokausztról.
A megemlékezés során elővették a szatmári zsidó közösség hat évtizednél is régebbi tóráját is, amelyet legutóbb tavaly láthatott a gyülekezet. A kézzel írott tekercseket ma már csak ritkán, jeles alkalmakkor használják.
A főrabbi szertartását követően Beșa Adrian, a szatmári zsidó hitközség vezetője szólt az egybegyűltekhez, ő maga is megemlékezett a holokauszt eseményeiről, néhány ehhez kötődő történetet is elmesélt, illetve elmondta a szatmári hitközségnek három olyan élő tagja maradt még, akik megjárták a második világháború koncentrációs táborainak poklát, Steinberger Katalin, Décsei Miklós és Arno Blei személyében, utóbbi a megemlékezésen is jelen volt.
A közösség tagjai hangsúlyozták, bár megbocsájtották amit népükkel tettek, de feledni sosem fogják.